Szakmai könyvet írtunk
Élménybeszámoló
Év
2025
Olvasási idő
5 p

Kántor Attila
Miről és miért?
Szakmai pályafutásom szinte legelejétől a plakát az egyik kedvenc grafikai eszközöm és felületem, és ez a kapcsolat az évek alatt szerelemmé nemesedett, a szó legszebb értelmében. Ez a kapcsolat az egyetemi tanulmányaim alatt elméleti szinten is tovább erősödött, amit a Nemzeti Múzeum Plakátgyűjteményében végzett munkám koronázott meg, amikor a legfantasztikusabb (elsősorban magyar) plakátokat tanulmányozhattam, testközelből. Ekkoriban érhetett meg a gondolat bennem végérvényesen, hogy készítenék (készítenem kell) egy könyvet a plakát témájában.
Hogyan készült?
A plakát és a storytelling kapcsolatáról még nem született könyv legjobb tudomásom szerint, így „Plakát Sztorik” címmel terveztem elkészíteni a kiadványt. Az eredeti tervem – miszerint a legjobb hazai plakáttervezőink 1-1 plakátos történetét gyűjtöttem volna csokorba – nem feltétlenül tűnt megvalósíthatónak, így végül a saját plakátos sztorijaimat gyűjtöttem össze, egy kis történeti felvezetővel, lényegében képes album-szerűen. Ehhez a volt MNM Plakátgyűjteményes kollégám, Dragan Traian (azóta a Plakátgyűjtemény főmuzeológusa) írt előszót, így állt össze végül a 72 oldal. A könyv(ecské)ben megjelenő 50-60 plakát a legjobb (és egyben legkedvesebb) munkáim az elmúlt 8-10 évből.
Művészeti jellegű kiadványhoz természetesen művészi jellegű külső dukál, így a könyv gyönyörű művészpapírra készült, egy kis extrával. Ez pedig nem más, mint a 3D nyomtatással tuningolt cím, amelyet én magam készítettem el. Ez egy igen izgalmas, egyedi megoldás lehet a könyvtervezésnél, amely nemigazán van még kihasználva, és külföldön is csak 1-2 példát láttam. Remélem, hogy a könyves viszonyok úgy alakulnak, hogy több ilyen tervezési lehetőségem lehet még a jövőben
Hogyan tovább?
Az elkészült, limitált szériás könyvet két könyvkiadónak mutattam meg, de a könyv kiadása még a jövő zenéje. Ettől függetlenül és ezzel együtt büszkeséggel tölt el az elkészült kiadvány, sok munka és emlék van benne. A folytatásról elég tiszta elképzeléseim vannak, mert szívesen tudnám folytatni: „Logó Sztorik” címmel már elég jól körvonalazódott, hogy miről és hogyan írnék. Hogy érdemes-e ebbe belevágnom, azt az idő és igények együttállása majd segít eldönteni, de ahogy ismerem magamat, idővel úgyse tudnám megállni, hogy ne készítsem el, ha másért nem, saját magam és a hozzám közel állók szórakoztatására.